2016. május 30., hétfő

Ötödik Fejezet - Joyce

 - Azt hittem, már sose jöttök! - köszöntött minket Jess, mikor felismert.
Daniellel az egész napot a kertben töltöttük - piros pacsiztunk, vagy képeket készítettünk (igazán művésziek lettek), vagy csak szimplán a telefonunkat nyomkodtuk. És háromnegyed tízre meg is érkeztünk Carterékhez - igazán nem tehetek róla, hogy késtünk, ugyanis Dan vagy hatszor átöltözött ("Ez nem olyan tiszta", "Ebben nem látszik a nyakam!", "Ugyan már, hiszen Greg is ott lesz, Joyce!").
 - Szia, Jess - mosolyogtam rá, és miután beléptünk a házba, beüvöltöttem a hangzavarba; - CARTER! Sziaaa.
Cartert hamarosan meg is pillantottam, aki egyből átölelt - már kicsit jól érezte magát, és talán túlságosan is szeretett mindenkit maga körül.
 Jess hamar elráncigált a fiúk köréből, és egy viszonylag csendesebb helyre húzódva vigyorogva elkezdte mondani, hogy ma este mindenkinek bemutatja az új barátját, Curtot, aki hamarosan be is mutatkozott nekem. Ők igazán illettek egymáshoz; Jessnek hosszú, aranybarna haja van, amihez kedves arc, és kissé dundi alak párosult, amitől még szerethetőbbé tette magát, viszont a természete nem volt felhőtlen, és a mellette álló magas, sötét hajú, még sötétebb szemű Curtről üvöltött a "Kemény vagyok, úgyhogy ne szórakozz a barátnőmmel"-arckifejezés, aminek örültem.
 Jessnek már jó ideje nem volt barátja, így kicsit nehezen kezelte ezt a helyzetet, viszont a fiúk és Rachel se zavartatta magát; bátran odaszóltak Curtnek, ha éppen mellette volt valami, amire szükségük volt. Tod hamarosan odacibált a focistákhoz, akik eldöntötték, hogy pókerezni szeretnének, így egy kisebb csoportban hallgattam Tod tanácsát, miszerint hogyan lépjek következőleg. Jól szórakoztam, ahogy mindannyian próbáltunk póker-arccal egymás szemébe nézni, és sajnáltam is, hogy Daniel nincs velünk. Amikor ez átvillant az agyamon, megnyújtva a nyakamat kerestem fürkészni a barátomat a kisebb tömegen keresztül. Amint kiszúrtam, integetni kezdtem felé, de észre se vett, és a következő pillanatban már Greg állt nekem háttal, így nem láthattam Dant. Elhúztam a számat, és miután kortyoltam egyet egy citromos sörből (talán... Talán Joshé, vagy valami Keviné?...), újra a játékra összpontosítottam.
 Carter a játék vége felé, mikor kiesett, úgy döntött, ő "epret kíván" és miután levette a pólóját, kisétált az éjszakába. Tod röhögve otthagyott, hogy visszaterelje részeg barátunkat, mikor egy ismerős arcot pillantottam meg odakint. Felálltam a helyemről, hogy jobban lássam, és mikor felismertem, eltátottam a számat. A dögös pincérfiú az étteremből!
 - Csá, Jack! - hallottam valakinek a hangját, aki épp belépett a helyiségbe.
 - Figyeljetek, megyek. A zsetonjaimat osszátok el - röhögtem Joshra és Heatherre, akik éppen nagyon törték a fejüket.
 - Jó - szólt Josh, egy pillanatra se méltatva engem.
Gyorsan kikerültem pár embert, és amikor megláttam, hogy Jackson egyedül van, roppant lelkesen mentem hozzá.
 - Hoppá, csak nem egy pincér tévedt erre? - vigyorogtam rá, és mikor észrevett, majd felismert, félig döbbenten, félig boldogan nézett rám.
 - Joyce? Te hogy kerülsz ide? - próbált kicsit hangosabban beszélni, hogy halljam, amit mond.
 - Te hogy kerülsz ide? Én szinte itt lakom.
 - Ó, meghívott ide egy barátom. Nem igazán voltam még erre, de úgy látszik, megérte eljönnöm - kedvesen mosolygott, én meg legszívesebben arcon csókoltam volna. Ne légy hülye! 
 Már éppen mondani akartam valamit a szerencséről, de egyszer csak megláttam magam előtt Danielt, aki nagyon zihált, és kétségbeesetten nézett rám.
 - Menjünk innen, Joyce - nyöszörgött, és nem is kellett hangosabban mondania, egyből megértettem. Az ajtó felé biccentettem, és gyorsan lehadartam Jacksonnek, hogy mennem kell. Kifelé menet megláttam Todot is, aki támogatta Cartert.
 - Tod, elmegyünk, de majd mondd meg Carternek, hogy nagyon jó volt a buli, jó?
 - Oké, sziasztok - mondta kissé bizonytalanul, de azért megértően. Kisiettem az ajtón (immár a táskámmal), és odarohantam Dan kocsijához, amibe ő már bent ült, és nagyon úgy tűnt, hogy ugyanannyira rémült, mint én, miután láttam.

***

 - Oké. Most már elmondod, mi történt? - kérdeztem óvatosan, mikor a házuk előtt leparkolt. Nem szólt egy szót se egész út alatt, úgyhogy követtem a példáját.
 - Joyce, én... - nyelt egyet, aztán felém fordulva belefogott; - Mikor odaértünk Carterékhez, te már ott se voltál. Így bementem a konyhába valami kajáért, mikor megláttam, hogy ott van Greg. Beszélgettünk, kint voltunk a nappaliba és néha néztük, ahogy pókereztek, aztán Greg egyszer csak... Egyszer csak megcsókolt - az utolsó szót úgy mondta, mintha valami borzalmasan ijesztő dolog történt volna.
 - És? - megkönnyebbülten felnevettem - De hát ez jó hír, nem? Tetszel neki, és... Daniel? - Dan kifelé bámult, és nem szólt egy szót sem. Aztán újra felém fordult.
 - Iiigen... Túlreagáltam - sóhajtott, és legyintett egyet, de még mindig furcsán néztem rá - Hazaviszlek, jó? Anyukádéknak már biztos elege van belőlem...
Ha eddig furán néztem, akkor nem tudom, milyen arcom lehetett ezután. Döbbenten meredtem rá, miközben beindította a kocsit.
 - Hol van Daniel, és mi a francot csináltál vele? - kérdeztem minden vicc nélkül.
 - Ezt hogy érted?
 - Komolyan...
 - Nyugi már, csak az agyamra ment az adrenalin, azt hiszem. Semmi gond, oké? Ó, egyébként Josh meghívott minket egy kis táborozásra, 2 hét múlva. Benne vagy? - a hangja érdeklődően csengett, de nem nézett rám.
 - Öhm.. Aha, hova megyünk?
 - Valamilyen erdőbe, vagy... tisztásra? Na mindegy, ahol sátorozhatunk.
 - Jó, rendben, jól hangzik... De ugye tényleg semmi baj?
 - Ugyan, csak... Tudod, már rég nem volt ilyesmi velem - mosolygott. Elfordítottam a tekintetem, és az utat kezdtem bámulni. Mi van vele? Talán még valami történt vele, amiről nem mesélt?...
 Azonban ezekre a kérdésekre nem kaptam választ, mert már le is parkolt a házunk előtt, és egy vidámnak álcázott köszönéssel otthagyott a táskámmal, és a savanyú arckifejezésemmel együtt.

Olah! Borzasztó sok kihagyással, de itt a rész!:D Bocsánat, de nagyon benne voltunk a "vizsgákban" - amik nem is vizsgák, de mindegy - és nem nagyon volt időnk írni, de most itt vannak, extra hosszúsággal - oké, ez nem igaz. Próbalunk időben készek lenni, de ez nem mindig megy, de már itt van az év vége! (Ha jól tudom, nekünk 7 nap)
XxCarlie&Chloe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése